Minden napra egy vers

Szépen öltöztetett porcelánbabát kaptam drágán Nem kilóra mérték, tanakodtak sokat az árán. Borostyánszeme tette Őt igazán értékké, S vált így minden baba számára elérhetetlen mértékké.   Feladatát elvégezte: ragyogott, bárhol mutatták, Lelkét, szívét, milyenségét mindhiába kutatták. Misztikum lengte körül, s lett kincse őrzőjének, Olyan mosoly, mely felett mintha mindig őrködnének.   Tanúja lett gyásznak és… Tovább »

Hazudnak – mert sújt a világ nehéz érzésekkel Támadnak – mert tudják, ezentúl egyedül kell Félnek – mert tisztaságuk hitében megdőltek Maradnak – mert itt és most lesz, ahol felnőnek.... Tovább »

S hogy TeliHold van, védtelenné válok, valami egészen más világba vágyok Álmosan dereng a könyv, Te maradsz élő, halhatatlan, S ami fájdalmat most érzek; elfogadhatatlan. Ennyit ártani egymásnak képtelenség, Egy nagy szerelem : most puszta értéktelenség. De hiányzol – Te maradsz örökké a Mindenem, Kár, hogy Miattad a szenvedés a végzetem.... Tovább »

Ha maradsz – én megyek itt hagyom a Fényt, láttam mogyorószín szemedben Ahogy rám néz. Nem jutott több idő, törött lelkeket fűztünk láncra Méltatlan, hogy egyik a másikat mindezért bántsa. Sose voltál, mert nem mertél lenni. Kinek fáj jobban? Ki tudja eldönteni? Világok választanak el, szakad újra a megragasztott lélek Sok boldogságot kívánok – valahol… Tovább »