Behunyom a szemem, de aludni nem tudok,
Szúrós botokat látok, s támadnak démoni alakok,
Újra gyújtom a lámpát, s a konyhába elérve
Bántom a testem éppen úgy, hogy megérje.
Halvány, piros vér cseppen a tiszta pultomra
Letörölném – csak ez érdekel, ez nagyon durva.
De tovább vágom a kezem, karom, ujjam puha bőrét
Fájjon, mert megérdemlem! Összekenem a kutya szőrét.
S nem múlik a vágy, tovább szalad bennem az olló,
Nincsenek miértek, jön majd a kötés, rá kis virág, az jó
Nem kérdezi úgyse senki, engem kicsit sem érdekel
Talán tényleg megőrültem – drága, pici lány, Te minek létezel?!
Kommentek