Gyenge harcot vívok, s nem mentség, hogy Te kezdted el
A mai napig én álmodom gyönyörű szép szemeiddel.
Hurcoljon az Idő, adja nekem, mi Belőled marad
Egy életen át szeretem selymes, kis patkányhajad
Nem érdekel mivé válsz, leszel-e szörny kívül-belül
Csak a szerelmem adom neked egy életen át – örökül.
Bújtassatok Andrássy úti fák, ti, kik csodát ígértetek
Rám hoztátok a bajt, óvatlanul kísértetek
Szerelmet hittem, de csak ámítás volt a felcsillanó vágy
Ragyogtok-e még, vagy koporsó az a feltüzelt vágy?
Mégis bújtassatok, félnék itt nélkületek
Múltatok vagyok csupán, más most a jelenetek
De védjetek, mert tiszta lappal játszottam
A szerelem pókerasztalánál csúnyán elkárhoztam.
Ágyneműdbe bújom, hogy érezzem melegséged
A világ nekem tartogat most minden szeretetlenséget
S csak emlékekből létezem, hogy illatod feldereng
Mosolyodon én vagyok, ki órákig elmereng.
Halott vagy – mit szépítsünk ezen?
Tested jár valahol, de már nem úgy – szerelmesen…
Gyász-időszak van, s tart addig, míg levegőt kapok
Mindenem Te vagy, s mindenhol én vagyok.
Kommentek