Ha voltál se hiszem már létedet,
Vágyaimmal játszott az ócska képzelet.
Pillanatnyi évek se tesznek már valóssá
Az Élet engem Miattad tett adóssá.
Fáj érezni, hogy volt valaha illatod és lényed,
Hogy valamikor volt mikor rám ragyogott fényed
Ma jelentéktelen, rejtőzködő kavics vagyok a parton
Kínzó gyengeség üt lyukakat a falakon.
Vigyázz, hogy a butaság ne fakítson végleg el,
A művészet s a szépség mostani-Nálad többet érdemel,
S mi voltam lelked sarkában, a hit és a szerelem;
E Pokol tornácán is szívedben legyen – engedem.