Minden napra egy vers

Két nő…

A fiatalság tiszta, hófehér álcája

és a szürkeségbe hulló vádak – násztánca

Hazudik mindkettő s boldogságuk sírja;

Körülöttük elburjánzott tagadásuk titka.

Vádalkujuk köttetett TeliHoldnak éjén

A Sors elfáradván, beleöregedvén

gyilkosa e két szívnek, útjuk nem lehet más

fegyvereik letétele – büszke összeomlás.

 

 

Kommentek

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!