Minden napra egy vers

Áll az idő, áll az Élet Egy üres, rózsaszín falat nézek – Nem jár más, csak a gondolatom, Veszekedés zaja a hatodikon Pillanatnyi visszapillantás – Ez a lét nem kell – Zárt ajtókon való kopogtatás.... Tovább »

Behunyom a szemem, de aludni nem tudok, Szúrós botokat látok, s támadnak démoni alakok, Újra gyújtom a lámpát, s a konyhába elérve Bántom a testem éppen úgy, hogy megérje.   Halvány, piros vér cseppen a tiszta pultomra Letörölném – csak ez érdekel, ez nagyon durva. De tovább vágom a kezem, karom, ujjam puha bőrét Fájjon,… Tovább »

Egyszer volt… hogy két betű összeért léted minden pontján. Egyszer volt… hogy az Élet rendezett a maga módján Egyszer volt… hogy kimondhatatlanná vált a boldogság Nem lesz már… hiányzol, mint halálos betegnek az orvosság.... Tovább »

Nedves aszfalton széttaposott csigaház lelkekre szakad Apró darabjaiban élet a világ felé nem maradt. Szilánkok szúrnak mindenkibe: idegenül is fájjon! Elmúlt valami. Már fénye se tör át a homályon.   Porból épült, hogy otthont, s meleget adjon, Hogy élni gymással s egymás nélkül sose hagyjon, Puhasága varázs, biztonsága az otthon maga, Ha kellett nappal volt… Tovább »

Gyenge harcot vívok, s nem mentség, hogy Te kezdted el A mai napig én álmodom gyönyörű szép szemeiddel. Hurcoljon az Idő, adja nekem, mi Belőled marad Egy életen át szeretem selymes, kis patkányhajad Nem érdekel mivé válsz, leszel-e szörny kívül-belül Csak a szerelmem adom neked egy életen át – örökül.   Bújtassatok Andrássy úti fák,… Tovább »

Csillagos égen denevér pár jár szerelmes táncot Légvonalban látom köztünk az elszakíthatatlan láncot Mert ott megy a tv – itt meg halott csend a péntek este A királylánynak nélküled élni nincsen kedve. S tudom, hogy a magány nálad is gyilkol Bár látszólagos béke és harmónia honol De fáj, éget, és nem értjük, miért bántunk még… Tovább »

Hogy gyászomon éledek újra, mily’ abszurd dolog Ez a világ önmagával ellentétesen forog Hisz mi öl, számomra az ad bármiféle életet Nincs erő, mely elhitesse Ellened, hogy tévedek.   Gyűlölnöm kéne, de hangjára alszom el Ez a világ a múltunkból mit sem érdemel Fáj minden szava, mert hazudik, hogy igaz legyen Halotti tort ül meggyalázott… Tovább »

Lelkem másik fele az út túloldalán ballagott Szürkeségbe veszett, alakja mégis ragyogott Felgyúlt a szív bennem, tüdőm újra levegőt ért A látomás pumpálta az erőt, az éltető vért. Fáradt árnyékot vetett koszos utcák porára Nem szorulna rá senki nyomorult sorsára De nem bántanám, s hogy tettem – a gyomromba szúr Nem lehet szolga, aki valaha… Tovább »

Ha voltál se hiszem már létedet, Vágyaimmal játszott az ócska képzelet. Pillanatnyi évek se tesznek már valóssá Az Élet engem Miattad tett adóssá. Fáj érezni, hogy volt valaha illatod és lényed, Hogy valamikor volt mikor rám ragyogott fényed Ma jelentéktelen, rejtőzködő kavics vagyok a parton Kínzó gyengeség üt lyukakat a falakon. Vigyázz, hogy a butaság… Tovább »

A fiatalság tiszta, hófehér álcája és a szürkeségbe hulló vádak – násztánca Hazudik mindkettő s boldogságuk sírja; Körülöttük elburjánzott tagadásuk titka. Vádalkujuk köttetett TeliHoldnak éjén A Sors elfáradván, beleöregedvén gyilkosa e két szívnek, útjuk nem lehet más fegyvereik letétele – büszke összeomlás.    ... Tovább »